Álmok

Az emberek nem is gondolják hogy milyen a világ valójában mert mindenki egy álomvilágban éli mindennapjait de van egy ifjú lány kinek nincsenek álmai, ő az egyetlen ki tudja a valóságot,  ezt az ifjú lányt úgy hívták hogy Yume. Ő volt az egyetlen aki álmok nélkül élt de ezt nem mondhatta el senkinek sem mert az emberek szerint mindenkinek kell hogy legyen álma mert azt mondják hogy álmok nélkül nem lehet élni ez félig igaz is mert Yume sok fájdalman ment keresztül a gonosz testvére Cortez miatt. Cortez volt az emberiség királya miután édesapjuk meghalt.Édesapjuk halála után Cortezt nem lehetett megállítani sok falut és várost kifosztott anyja sem tudta őt megállítani és félrelökte anyját a trónról és ő vette át az uralmat. Megparancsolta hogy aki álmok nélkül él azt megölik mert nem lehet álmok nélkül élni. Erre Yume nagyon megilyedt de mivel senki sem tudta róla hogy ő álmok nélkül él ezért biztonságban volt de aznap elhatározta hogy megmutatja a világnak hogy álmok nélkül is lehet élni.

Itt kezdődik főhősünk története.

Az egész történet egy szeptemberi napfényes reggelen kezdődött mikor Yume nagyon szomorú volt Cortez fosztogatásai miatt és úgy érezte jót tenne egy kis séta hátha jobb kedve lesz utána. Elment az erdőbe sétálni közben egy dalt dúdolt amiről nem is tudta hogy egy mágikus dal volt. Hítelen előtte termett egy kis törpe aki ezt mondta neki : te vagy Yume? " Igen én vagyok - mondta kissé megilyedve a lány - és te ki vagy ? És mit akarsz tőlem? "-erre a kis törpe nem válaszolt csak megfogta a lány kezét és egy mágikus háromszög közepére ráncigálta ami egy mágikus kaput nyitott meg. Yume nem értette hogy mi történik vele ezért faggatni kezdte a törpét : hová viszel engem?  És hol vagyunk?  Mi történik velem? - Egyszere egy kastély előtt találta magát . Abban a kastélyban lakott mikor még kicsi volt - Vissza repítettelek a múltba hogy lásd honnan jöttél és hogy hogy éltél eddig - válaszolt a törpe a lány kérdéseire.

1999.11.14.- Ekkor született meg Yume. Édesapja Roger aznap meghal és édesanyja Susan neveli őt mikor egynap egy gonosz boszorkány elrabolja Yume-t. Susan nagyon aggódni kezd hogy mi lesz Yume-val hisz ekkor még csak 3 éves a lány . A gonosz boszorkány alkut kötött Susannel hogy ha teljesít egy feladatot akkor visszakapja a lányát . Susan igyekezett minnél hamarabb teljesíteni a feladatot de annyira nehéz volt hogy csak 3 év alatt bírta teljesíteni azt . Vissza kapta lányá és nagyon boldog lett. Haza vitte Yume-t de nem abba a kastélyba vitte ahol eddig lakott hanem egymásik kastélyba vitte őt. Yume nagyon meglepődött és nem értette hogy miért viszi őt másik kastélyba. - Anya hova megyünk? Mi nem itt lakunk."- mondta Yume meglepődve. - El kellett költöznünk és mostmár ez az új otthonunk majd idővel te is megszokod. És most gyere be akarlak mutatni valakinek. -mondta Susan és körbevezette a kastélyban.  Mikor a lány szobájába léptek egy férfi várta ott őket.  - Ő az új apukád. - vezette oda Susan Yume-t az idegen férfihoz.  - Szia Rodger vagyok és remélem hogy idővel majd megszeretsz és megszokod ezt az új életedet.- mutatkozott be az idegen férfi. Yume kissé félenken de barátságosan fogadja a változást és reméli hogy Rodger törődni fog vele. De ez sajnos nem így történt.

2 év elteltével nagy boldogan megy Susan Yume-hoz hogy elmondja neki a nagy hírt. - Kistesód fog születni. - mondta Susan Yume-nak aki erre nagyon megörült neki. De nem volt sokáig boldog mert Rodger nagyon megváltozott és gonosz lett. Egyedül  csak anyjára számíthatott. Miután testvére Cortez megszületett Yume-ra senkisem figyel oda és senki sem foglalkozik vele.  Próbál saját magára figyelni és élni az életét mintha minden rendben lenne.  Közeledett Yume születés napja és az eggyik délután Yume sétálgatott a városban Susannel és nézegette a kirakatokat.  Az eggyik kisállat kersekedés kirakatában megpillantott egy kis hörcsögöt ami nagyon megtetszik neki de nem akarta mondani anyjának hogy azt szeretné kapni a szülinapjára és inkább tovább ment de persze anyja észrevette hogy Yume-nak nagyon tetszik a hörcsög és a Yume szülinapja előtt meg is veszi neki.Yume nagyon várja a szülinapját de sajnos mikor elérkezik az a nap senki sem köszönti fel őt. Nagyon elszomorodik a lány. Este mikor Yume ment volna aludni anyja ment be hozzá a szobájába egy kis dobozzal a kezében.- Boldog szülinapot kicsim.  Ez a tiéd.- mondta Susan és odaadja a lánynak a kis dobozt. Yume nagyon megörült az ajándéknak. -Azt hittem hogy elfelejtettétek a szülinapomat. -mondta Yume és kíváncsian kibontja az ajándékát.  A dobozban meglátta a kis hörcsögöt amit pár nappal azelőtt látott a kirakatban és nagyon megörült neki. - Köszönöm szépen anya nagyon tetszik - mondta boldogan a lány anyja pedig csak mosolygott és egyedül hagyta őt a szobában. 

Teltek múltak a napok és Yume-t nagyon bántotta az hogy Rodger ilyen gonoszul bánik vele és csak a kis hörcsöge, Félix volt mellette mindíg ha szomorú volt. Félixnek minden bánatát elmondta mert tudta hogy ő nem mondja el senkinek sem hisz nem tud beszélni.  Igen ám de történt eggyik este mikor Yume ismét a bánatát mondta el Félixnek,  a kis hörcsög megszólalt- Ne szomorkodj Yume hidd el hogy idővel minden változni fog csak bízz magadban.- erre Yume hírtelen hátra ugrott az ijetségtől - Te hogy hogy tudsz beszélni?  A hörcsögök nem tudnak beszélni!- mondta ijedten Yume. - Nyugodj meg én egy elvarázsolt hörcsög vagyok és csak az érti amit én mondok aki tiszta szívből önzetlenül tud szeretni.- erre Yume nagyon meglepődött de örült hogy van valaki akinek elmondhatja a bánatát a titkait és hogy tanácsot is tud kérni.  Eggyik nap történt hogy elment sétálni Yume de persze Félixet is magával vitte,  találkozott egy aranyos fiúval akivel elkezdtek beszélgetni - Szia elnézést de új vagyok az országban és megtudnád mondani hogy pontosan hol vagyok most mert a nagynénémhez jöttem csak nem tudom hogy jó helyen járok e? - kérdezte a fiú.  Yume erre meglepődött hogy egy helyes fiú megszólította őt, mert eddig sosem beszélgetett idegenekkel - Pontosan mit keresel?  hol lakik a nagynénéd?- kérdezte kicsit félve a lány.-A kastély körül lakik valahol de azt mondta hogy a kastély előtt fog várni engem.  jó helyen járok? - kérdezte ismét a fiú - Hát kicsit el vagy tévedve mert a kastély a másik irányba van - mosolyodott el Yume. - Oh oda tudnál engem kísérni ha megkérhetlek?  -mondta illedelmesen a fiú. -Igen persze -mosolyodott el Yume és elidultak a kastély felé. -Jaj elnézést de hülye is vagyok még be sem mutatkoztam. Daniel vagyok. -mutatkozott be a fiú -Semmi baj , engem Yume-nak hívnak. - Nagyon szép neved van - mosolyodott el Daniel.- Köszönöm szépen - mondta Yume kissé elpirult arcal. - És te merre laksz? - érdeklődött Daniel - Én a kastélyban lakom - válaszolta Yume - De akkor te a hercegnő vagy vagy nem?- kérdezte meglepődve Daniel. -De igen -válaszolta Yume.  - Jaj elnézésedet kérem hercegnő nem tudtam hogy te hercegnő vagy - borult térdre Daniel.- Álj fel kérlek.  Igen én vagyok a hercegnő de kérlek nem kell térdre borulnod előttem - mondta Yume kissé szomorú hangon. Ezt Daniel is észrevette - Mi a baj?  Miért lettél hírtelen szomorú?  -Semmi mindjárt ott vagyunk a kastélynál - és kissé sietősebbre vette a lépésit.  Daniel megfogta a kezét és megállította - Látom rajtad hogy valami baj van kérlek mond el hogy miért lettél hírtelen szomorú - Mindenki úgy viselkedik velem mint egy hercegnővel és senki sem tud úgy nézni rém mint egy rendes gyerekre és ez nagyon bánt mert így nincsenek barátaim sem -hajtotta le a fejét.  Daniel először nem szólt egy szót sem csak közelebb lépett a lányhoz és megölelte majd felemelte a fejét mélyen a szemébe nézett és ezt mondta - Ne szomorkodj kérlek én itt leszek 1 évig nagynénémnél de ha szeretned akár tovább is maradhatok és bármikor szeretnél beszélgetni én itt leszek és meghallgatlak. - Yume nagyon megörült neki - Köszönöm szépen az nagyon jól esne nekem. - mondta kicsit elpirulva Yume.- Hát itt volnánk ez a kastély ahol lakom.- Hát igen ott van a nagynéném is. Azt hiszem most mennem kell. Akkor holnap találkozunk.- Igen akkor holnap -mosolyodott el Yume és elköszönt Danieltől majd bement a kastélyba. Daniel pedig elment a nagynénijéhez. 

Másnap délután Yume épp a kastély kertjében sétálgatott persze Félix is vele volt mikor Daniel lépett a kertbe. - Szén napot hercegnő.  - köszönt Daniel.- Kérlek szólits csak Yume-nek - Jaj elnézést nem tudtam hogy hogy szólíthatlak - Semmi baj nem haragszom. Örülök hogy látlak - mosolyodott el Yume. - Én is örülök hogylátlak.  Nagyon gyönyörű vagy - lépett oda Yume-hoz erre Yume elpirult - Oh köszönöm szépen nagyon kedves vagy -Sétálunk egy kicsit?  - kérdezte Daniel - Igen mehetünk -ekkor vette észre Daniel hogy Yume kezében egy kis hörcsög bújik meg.- Mi van a kezedben?- érdeklődött Daniel - Ő Félix az én kis hörcsögöm ő az egyetlen akinek minden titkomat elmondhatom - Nagyon aranyos.  Mindenhova magaddal viszed őt? - Igen persze nélküle sehova sem megyek - válaszolta Yume és elindultak az erdő felé sétálni közben sokat beszélgetnek meg nevetnek.  Mikor vissza értek a kastélyhoz elköszöntek egymástól és hazamentek. Ahogy teltek a napok egyre többet kezdtek el beszélgetni és eggyik nap Daniel így szólt Yume-hoz - Kérdezhetek valamit? - Igen persze nyugodtan- mondta Yume - De biztos? Mert nembiztos hogy fog tetszeni a kérdés - Mond nyugodtan nem haragszom meg rád nyugi. - Azt hiszem még nem jött el az ideje hogy megkérdezzem -mondta Daniel és elment. Este Yume nagyon kíváncsi lett hogy mit akar kérdezni Daniel tőle hiszen Daniel mostanában nagyon rejtéjessé vált és sok furcsaságot mondott. - Félix azt hiszem kezdem megkedvelni Danielt de nem értem hogy miért ilyen rejtélyes mostanában - mondta Yume Félixnek.- Lehet hogy azért ilyen rejtélyes mert ő is kedvel téged csak még nem akarja elmondani neked.- Igen lehet. De nem tudom hogy mit tegyek. - Próbáld meg elmondani neki hogy te kedveled őt aztán hátha elmondja ő is - De nem merem bevallani neki hogy kedvelem mert mi van ha ő engem nem és ezert megharagudna rám - szomorodott el Yume.- Ne szomorkodj és ne aggódj adj neki egy kis időt figyeld meg a viselkedését és hátha elmondja hogy ő is kedvel e téged - tanácsolta Félix Yume-nak.

Pár nap múlva ismét találkoztak a kastély kertjében sétálgattak és beszélgettek.- Te vagy az elsőm.  - mondta Daniel és átölelte Yume-t. Yume persze ezt nem értette.  -Mit jelent ez?  Nem értem. -nézett értetlenül Danielre aki erre csak megsimogatta a lány arcát majd elment. Yume ezután még pár percig értetlenül állt a kertben majd bement a kastélyba mert feltámadt a szél és kezdett fázni egy kicsit.  Másnap reggel Daniel elment Yume-hoz de ő még aludt ezért bement a szobájába adott Yume homlokára egy puszit és letett egy levelet az éjjeli szekrényére, majd elment. Mikor Yume felébredt meglátta a borítékot és egyből sietet édes anyjához,  hogy megkérdezze,  hogy kitől van a levél. - Daniel hozta neked, ő tette a szekrényedre mert mondtam neki,  hogy nyugodtan bemehet a szobádba de te még alszol. Ő bement a szobádba , pontosan nem tudom hogy mit csinált csak annyit mondott hogy letett egy levelet az éjjeli szekrényedre aztán el is ment. - mondta Susan Yume édesanyja és elmosolyodott.  Yume értetlenül és csodálkozva sarkon fordult és bement a szobájába. Leült az ágyára sóhajtott egy nagyot majd felbontotta a borítékot és olvasni kezdte a levelet. -                      

Drága Yumém!

Sajnálom hogy tegnap úgy elmentem szó nélkül csak gondoltam kicsit gondolkozz el azon amit mondtam. Lehet hogy még nem jöttél rá, hogy mit jelent az amit mondtam de ne aggódj rá fogsz jönni csak nyisd ki a szíved és hallgass rá. A szíved tudja de mégsem fogadja, rá gondolsz de mégsem hiszed, hogy van valaki aki téged akar, aki igazán szeret, aki melletted lenne. Már a szíved tudja de mégsem fogadod el még mindíg azt hiszed mindenki csak ártani akar neked és megbízni nehezedre esik. De nem olyan nehéz, tárd ki szíved ajtaját és hagyd, hogy még egyszer ő vezessen aki egy ideje csak Terád vár.....

Befejezésként csak annyit, hogy 3 napig nem leszek a városban mert dolgom lesz de sietek vissza hozzád hercegnőm

Utóirat: puszi Daniel

- Yume ahogy végig olvasta ezt egy könnycsepp szaladt végig az arcán de félt kimondani az érzéseit.Nagyon szomorú lett, hogy 3 napig nem láthatja Danielt mert minden eggyes nap csak rá tudodd gondolni.

3 nap elteltével Daniel visszatért a nagynénjéhez és persze egyenesen Yume-hoz sietett.A lány nagyon megörült neki.  -Szia, megtaláltad a levelet amit küldtem?  - kérdezte Daniel .- Szia, igen és épp erről szeretnék majd veled beszélgetni ha ráérsz. - Mond nyugodtan. - mondta Daniel és letette kezéből a táskáját. - Nem, majd inkább egy másik időpontban mert látom, hogy még csak most érkeztél meg. Menj haza, pakolj ki és pihend ki magad. Majd beszélgetünk ha kipihented magad.- mondta Yume kissé szomorú hangon. - Rendben, te tudod.  Én bármikor szívesen meghalgatlak. Holnap akkor eljövök hozzád és elmondhatod amit szeretnél.- válaszolta Daniel és miután elköszönt Yume-tól haza ment. Yume szomorúan bement a szobájába, megetette Félixet és kicsit beszélgetett vele aztán lefeküdt aludni, a gondolatai csakis Daniel körül jártak , ezért gyorsan elaludt. Reggel már korán felébredt mert nagyon izgult, hogy Daniel mit fog mondani ha elmondja neki az igazat. Délelőtt 10 óra fele érkezett meg Daniel Yume-hoz és kimentek a parkba hogynyugodtan tudjanak beszélgetni. Yume kissé félve de belekezdett mondandójába.- Daniel emlékszel mikor azt mondtam, hogy nekem nincsenek barátaim és nem is voltak soha barátaim?- Daniel erre csak bólintott, Yume pedig folytatta.- Hát az nem volt teljesen igaz.- fordult el Yume Danieltől - Igazából eddig 3 barátom volt de sajnálatos módon mind elhagyott engem ezért van az hogy félek közel engedni már magam bárkit is.- szomorodott el Yume és lehajtotta a fejét, Daniel pedig közelebb húzódott hozzá és felemelte a fejét,  a szemébe nézett és ezt mondta- Ezt miért nem merted elmondani? Ezért nem haragszom, megértelek hisz a legjobb barátnőm vagy és ahogy tudok segítek neked. Csak kérlek légy velem mindíg őszinte és mondj el mindentami csak bánt. - Rendben és köszönöm, hogy megértesz.- mondta Yume megkönnyebbülve. - És ha már itt tartunk akkor én sem voltam teljesen őszinte veled.- fordult el hírtelen Daniel.- Ezt hogy érted?- ijedt meg a lány. - Igazából én egy herceg vagyok és azért jöttem a  városotokba, hogy Olívia nagynénémnek segítsek mert ő már kissé idős. Édesanyukádat pedig onnan ismerem , hogy Olívia nagynénémnek a legjobb barátnője volt annak idején , téged pedig pici baba korodban láttalak utoljára és ezért nem ismertelek fel mikor találkoztunk mert nem tudtam hogy ilyen csodálatosan gyönyörű lány lett belőled. - Yume elpirult egy kicsit aztán leült.- Ezt miért nem mondtad eddig? Miért titkolták ezt el előlem? -kérdezte Yume. - Ne haragudj, hogy ezt csak most mondom el neked de apám megtiltotta hogy elmondjamezeket neked mert azt mondta, hogy még nincs itt az ideje annak hogy megtudd ezeket.-Yume csodálkozva nézett Danielre.- És hol voltál mikor elmentél 3 napra? Ha szabad tudnom.- érdeklődött a lány.- Haza mentem, hogy beszéljek apámmal mert már nem bírtam tovább magamban tartani ezeket a titkokat előtted. Főleg, hogy egyre szorosabban kötődöm hozzád és előtted nem akarok titkolózni.- Daniel megölelte Yume-t mert szegény teljesen kikészült, hogy ennyire sok mindent eltitkoltak előle.- Most megyek, hagylak gondolkozni egy kicsit. Holnap találkozunk. Szia - köszönt el Daniel és magára hagyta Yume-t.

Eltelt pár nap de Daniel nem jelentkezett., Yume már nem tudta hogy mi történt Daniellel és levelet írt neki. A levélben ez állt:

           Kedves Daniel!

A múltat már nem lehet megváltoztatni a titkokra fény derült de túl kell lépnünk rajtuk. Most egy kis ideig el kell hogy búcsúzzak mert nagyon össze vagyok zavarodva és nem tudom mi tévő legyek.  Útálok búcsúszkodni de sajnos muszáj,  ne felets el engem.

- mikor Daniel megkapta a levelet és elolvasta rögtön felkereste a lányt. Yume szokás szerint a kertben üldögélt mint mindíg mikor szomorú, ahogy meglátta Danielt nagyon meglepődött , hogy miért van ott.- Szia Yume, tudom hogy össze vagy zavarodva és gondolom látni sem akarsz engem,  de még egyszer utljára látni akartalak.- Yume közelebb lépett a fiúhoz közben annyi minden kavargott a fejében de nem szólalt meg csak hallgatta hogy mit akar még mondani Daniel. - Én is jobbnak látom, hogy egy darabig ne találkozzunk haza utazom egy időre,  hogy legyen időnk gondolkodni. Így lesz a legjobb mindkettőnknek és nagyon sajnálom ami történt,  minden az én hibám volt.- Yume lehajtotta a fejét de még mindíg nem szólt egy szót sem. - Viszlát - köszönt el Daniel utoljára.- Várj!! Nem akarlak elveszíteni, kérlek ne menj el. Nagyon hiányoznál nekem mert lehet hogy nem érzed de nagyon fontos vagy nekem - állította meg Danielt - Sajnálom ,mennem kell. -ölelte át Yume-t és adott egy puszit a homlokára - De ne aggódjnem megyek el örökre és ha nem is jönnék vissza a szívedben élek tovább csak ne felejts el engem.  Ha bármi baj van csak szólj én itt leszek neked,  én sosem felejtelek el,  mindígis az én Yume-m leszel, az én hercegnőm.- Yume elsírta magát, Daniel pedig még szorosabban átölelte,  mikor a lány megnyugodott Daniel elment és egyedül hagyta Yume-t. A lány úgy döntött, hogy nem fog szomorkodni hanem vissza emlékezett a Daniellel töltött szép napokra és remélte hogy mihamarabb viszont láthatja Danielt.

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Az álmok Kezdete és Fejlődése - © 2008 - 2024 - bagolyok.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat